Drága Férfiak!

Tudom, hogy belekiáltok a karácsonyi csendbe, de észrevettem egy nagy igazságtalanságot. Mindenki a nők helyéről beszél mostanában, de hol esik szó rólatok? Még ti magatok is megfeledkeztek magatokról. Szeretném megtörni ezt az egyoldalúságot, és beszélni egy kicsit a férfiak helyéről. Vagyis arról, hogy kinek mi köze a másik ember szaporítószerveihez és gyerekvállalásához.

Az utóbbi napokban minden szemszögből olvashattunk erről a témáról, vérremenő viták bontakoztak ki különböző fórumokon. Dolgozzon-e a nő vagy ne, keressen-e többet vagy ne, szüljön-e vagy ne. Én most nem gazdasági vagy politikai dolgokba fogok belemenni, csak és kizárólag emberi (és biológiai) szinten érdekel a dolog.

Alaptétel: (mintha ez elsikkadt volna a nőkről viták hevében) a szaporodáshoz két ember kell. Egy nő és egy férfi. Ezen nincs mit vitatkozni, ugye? A hímivarsejt és a petesejt találkozik, és ebből a találkozásból létrejön a zigóta, ami embrióvá, később magzattá fejlődik, majd megszületve újszülött kicsi ember lesz belőle. Tehetetlen és óvni való. Kétségtelen, hogy mindez az anyaméhben történik, tehát a nemzés után nem sok szerep jut a férfinek –  gondolhatnánk. És szülés után is a nő az, aki anyatejjel táplálja az újszülöttet. Ez a biológia szintje, valóban különbözőek vagyunk. Ezt senki nem tagadja. Nekünk nőknek jutott az anyaméh, a menstruáció és ezzel együtt a szülés lehetősége, valamint a szoptatás (amit ma már tápszerrel is ki lehet váltani, ha úgy alakul).

De ez igaz az állatvilág bármely emlős fajára. És mi emberek vagyunk (jó lenne nagybetűvel írni…) Ugyanis jó esetben ebből a két emberből anya és apa lesz, azaz szülők. Fennáll annak a lehetősége, hogy a férfi csak a nemző szerepét tölti be, de ez már fel is rúgja azt az első pontot, amiről írni fogok.

Szóval mit tehettek ti férfiak? Hol a ti helyetek és szerepetek ebben az egész kérdésben?

A két legfontosabb pont a felelősségvállalás és a jelenlét. És itt most nemcsak a gyerekvállalásról van szó, hanem mindenről, ami ehhez kapcsolódik előtte és utána is. Hogyan nyilvánulhat ez meg egy férfi életében?

1. Ha még nincs tartós kapcsolatod és fel sem merül a gyerektéma, hiszen még élni akarsz és eszedben sincs megállapodni, akkor az első és egyetlen feladatod az, hogy védekezz. Húzz gumit. Mindenki érdekében, minden szempontból. Ilyen egyszerű.
2. Ha már van tartós kapcsolatod, de még nem tart ott a dolog, hogy gyereketek legyen vagy nem is akartok (Ilyen is van, csak a férfiakat valahogy nem veszik elő ebben a témában, de a nő bizony önző, ha nem akar szülni, igaz?) Szóval, akkor is közös a felelősség: válasszatok olyan fogamzásgátlási módot, ami mindkettőtöknek megfelelő, egyikőtök testét sem rombolja (nem, az óvszer nem rombolja, ha csak nincs komoly latex-allergiád, ellenben a hormonális fogamzásgátlókkal, de ebbe most ne menjünk bele). Szóval mindkét félnek jó és megfelelő kompromisszum.
3. Ha becsúszik egy baba, akkor vállalj felelősséget!
4. Ha tervezetten jön, akkor is vállalj felelősséget!

Sokan írták, hogy az anyaság milyen szent feladat és ez csak a nőknek adatik meg. Elárulok egy óriási titkot! Kitalálták ennek a férfi verzióját is, persze nem tartozik bele a magzat kihordása, a szülés és a szoptatás, de minden más igen. És ezt úgy hívják, hogy apaság. Wow!

Hogy néz ki ez élőben és hogyan vehetsz részt a teljes folyamatban? És újra a két varázsszó: felelősségvállalás és jelenlét.

1. Tervezzétek, beszéljétek meg, hogy babát akartok!
2. Dolgozzatok a témán! (eddig elég jó, ugye?)
3. Remélhetőleg siker
4. Ezután lehet, hogy kicsit kizárva érzed magad a folyamatból, de ne tedd! Maximálisan kiveheted a részed a továbbiakból is.

Szeresd a párodat, vegyél részt mindenben. Készülj izgatottan az új jövevény érkezésére. Lesd a várandós társad minden kívánságát. Tartsd a haját a rosszullétek közben. Kísérd el a vizsgálatokra. Vedd komolyan az érzéseit. Vedd ki a részed a háztartás körüli feladatokban, és ne csak a terhesség alatt, hanem legyen ez rutin és maradjon is így. Simogasd a párod hasát (neked szabad), beszélgess a babával. Válj apává! Legyél ott a szülésnél, képviseld az érdekeit. Támogasd, ha természetesen szeretne szülni. Fogd a kezét. Fogadd az újszülött gyerekedet. Vágd el a köldökzsinórt. Legyél jelen. Teljes szíveddel.

És van egy jó hírem! Innentől kezdve mindent meg tudsz csinálni és tanulni, amit a párod meg tud. (Oké, kivéve a szoptatás ugye.) Hordozhatod a picit, pelenkázhatsz, ápolhatsz köldökcsonkot, fürdethetsz, altathatsz. És ahogy a gyerek nő, úgy nőhetsz te is folyamatosan a feladattal, ahogy az anyák is teszik. Szeretni, aggódni, komolyan venni, gondoskodni. Ez szép, nem? Épp olyan szép és szent, mint az anyaság.

És így megtörténik a csoda. Szülők lesztek. Te apa, ő anya. És ez soha nem múlik el.

Játszhatsz és játszóterezhetsz. Később te is tudod orvoshoz vinni a gyereket, otthon maradni vele, mikor beteg, gyógyszert adni, orrot szívni, észben tartani az edzést, a szakkört, a szülőit. És mindent, de mindent meg tudsz csinálni, ami a gyerekekkel kapcsolatos.

Ha ezt így sikerül teljesíteni, akkor a továbbiakban nem lesz kérdés, hogy a nő megvalósíthatja-e önmagát, lehet-e karrierje, mennyit kereshet és lehet-e igazi hivatása. Mert biztosan lesz rá kapacitása, hogy minden helyen a maximumot nyújtsa, ahogy neked is lehetőséged van rá. Akkor olyan fiúk és lányok nőnek fel, akiknek ez a természetes, mert ezt látták a szüleiktől.

Eddig tart a férfi életre szóló szerepe a témában.

És ezek után felteszem a kérdést: kinek mi köze van más emberek szaporítószerveihez és gyerekvállalásához? Az ég világon semmi. Csakis akkor lehet véleményed és beleszólásod egy másik emberi lény szaporodásába, ha te vagy a másik fél, azaz a leendő gyermek megfoganása a te döntésed és felelősséged is. Minden más esetben otromba és értelmetlen dolog más ember szülőségéről, szaporító szerveiről (méhéről) ítéletet hozni, beleszólni, hogy mit csinál vele, hogy szül-e vagy nem.

Szóval hajrá fiúk, férfiak! Apaságra fel!